A Nagy-Milicről lejőve el sem tudtuk volna kerülni a vár parkolóját. A nélkülözhetetlen túlélő felszerelés beszerzése után (képeslap és tetoválós rágó, sajnos szupermennek csak a fele ragadt fel, ezért kell mindig pókember venni), szóval ezek után felkaptattunk a várba.
A bejáratnál kifizettük a fejenként ötszáz forintos belépőt. Már ott látszott, hogy ezt, sőt többet elköltenek a várra. Később beszédbe elegyedtünk az alpolgármester úrral, aki mondta, hogy közmunkások segítségével még a vízet és a szennyvíz elvezetését is megoldották, ami nem triviális a falu és környék fölé magasodó várnál. A következő lépésben az eredeti állapotokat nyolcvan százalékban megközelítő felújítási szakasz következik, amire 450 milliós eus pályázatot nyertek. Lesz mit felvinni a drótkötélpályás liften.
Akkora szerencsénk volt, hogy a sorozatban is szereplő várkápolnában, amit azóta tetővel fedtek le, egy ifjú pár épp most mondta ki a boldogító igent. Nem először, most ismételtek, negyven évvel ezelőtt kezdték. Akkor is pont egymást vették el, milyen szerencsés véletlen. Most már hozták a családot, barátokat is, nagyon szép ünneplés volt. A csokrot nem kaptuk el :)
