A reggel kicsit vegyes érzésekkel fogad. Egyrészt az ablakon kinézve nem az eddigi megszokott szép napsütéses kora őszi idő fogad, másrészt már csak tizenpár kilométer van előttem mai célomig, Sárvárig. Neki indulok, hogy előbb az idén már 24. alkalommal megrendezésre került Rock-fesztiváljáról is ismert Sitkét tekintem meg. Nézelődés, de a fesztivál már bezárta kapuit, a rockerek is hazamentek, úgyhogy én is lépek tovább, hogy mihamarabb gyönyörűséges képet tudjak csinálni arról a helyről, ahol a kék útvonala keresztezi a nagy kört (http://dzs-z.hu/tura/jelvenyszerzo/Vizi_Nagykor/), hátha ezzel szerzek némi jó pontot András Elnök úrnál, akinek egyik nagy vágya végigcsinálni ezt a túrát. A jó pontok meg azért kellenek, hogy kikuncsorogjam nála, hogy kerüljön vissza a Hegyen-Völgyön lapra a Bajkál-tó, Mongólia álomcél :)
Na szóval, akkor, 31 éve olyan jó volt az időzítés, hogy pont arra járt egy vízitúrázó csapat is. És micsoda véletlen, én még egy árva vadkacsát sem látok :( Sebaj, lesz még Mupett Show! (Pl: http://www.metacafe.com/watch/yt-NA90IlymdZ4/muppet_show_mahna_mahna_original , a legjobb, a végén a két öreg!)
Szóval a Rába hídján átkelve, beérkezem Sárvárra. A természeti adottságokban gazdag terület, az újkőkor óta lakott. A római hódítás előtt a kelta bójok birtokolták az ősi rábai átkelőhelyet. Történelméről rengeteg információt talál akit érdekel, én inkább egy-két mai „érdekességről” írok. Ahogy befelé haladtam a városba, egyre jobban Hévízre kezdett emlékeztetni. Itt is idős németajkú emberek jönnek, mennek az utcákon. Mikor belépek egy pici boltba, ahol képeslappal és üdítővel a kezemben állok a kassza előtt, az eladó németül szólít meg. Az utcákon szállásajánlatok, természetesen a honi nyelv mellett németül írva, na meg ennyi fogorvos egy városban… Ha ezeket nem nézi az ember egy szép kis várost talál, de ekkor jön a következő meglepi. Utam a helyi Turinform iroda mellet vezet, hát megnézem mi is a helyzet?! Na csak nézném, mert csak hétfőtől-péntekig és csak 9.00-16.00 között tartanak nyitva :(
De már nem lepődök meg ezen sem. Mint már „sokat” tapasztalt túrázó ezt is felveszem az észben tartandó dolgok listájára ezek közé: az erdőbe csak a megfelelő irányból, és csakis nappal, jó látási viszonyok között merészkedjem, mert könnyen levadászhatnak! Ha sokadik próbálkozás után sem kapok egy településen szállást, majd hirtelen, örömmel fogadnak, akkor gyanakodjak, mert lehet, hogy a gugli az ország másik végébe irányított! És városnézéshez ötleteket élőben, csakis munkaidőben! Na szóval nekiindultam, csak úgy találomra, hogy felfedezzem a várost. Először is a várat vettem célba.
Megnéztem kívül és belül is. Ez után eljutottam a parkerdőbe, mert már a sok beton után úgy vágytam egy kis fás-erdős részre, amiben az elmúlt héten alig volt részem :) A parkerdő csudaszép, karbantartott, meg minden… De hát itt ért utol az időjósok által beharangozott eső. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt van az ősz, itt van újra! Az eső, az az igazi őszi. Az az aprószemű, sűrű, hideg, bőrig áztató. Gyorsan valami fedett hely után néztem, és amíg annak örültem, hogy milyen nagyon jó időm is volt az elmúlt napok során, rendeltem egy csülköt, pékné módra, hogy a mai napi elmaradt városnézés iránti keserűségemet abba fojtsam. Holnap reggel, már csak pár lépést teszek, az utolsókat a kéken is, mert az is a vasútállomásra megy be, majd onnan tovább halad a Gyöngyös patak mellett Csénye irányába. Az én utam csak a vasútállomásig tart, pecsétet szerzek, jegyet váltok és megkezdem egy kicsit megint más szemszögből felfedezni kis hazánkat. A túrából már „csak” kb. 70 km van hátra, ami az egésznek már csak a 6.3 %-a. Arról, hogy ez hogyan is fog megvalósulni egy Pilinszky idézet jut eszembe: „MERRE, HOGYAN? Mit tudom én.”
Attila
