Másfélmillió lépés nyomában

A kéktúrán gyalogolva megnézzük mi változott, mióta a Másfélmillió lépés sorozat stábja ott járt 31 éve.
Kapcsolat
Ha találkoztunk a túrán, vagy találkozni fogunk, vagy ha van ötleted mit nézzünk meg, irj nekünk! masfelm@gmail.com
Köszönet
A Depo.hu csapatának a kölcsön laptopért
Akik (jóval) előttünk jártak

Itt vagyunk most...


View Másfélmillió in a larger map

Facebook

 A reggeli napfény még ágyban talál, de szedelőzködöm, mert vár a sümegi vár! Már természetes, hogy a kék a tábortól a kb 1.5 km-re lévő Sümegig nagy forgalmú aszfaltúton vezet. A város felé menet és beérkezvén a városba bámészkodok, jobbnál jobb helyekre lelek, ahonnan a várról lehet képeket készíteni.


 

A vár most és régen.

A belvárosban betérek egy falatozó-hentes boltba, ahol sült hurkával csillapítom éhségem. Na de itt nem is ez az érdekes, bár nagyon finom a hurka, hanem aki ide jön az biztosan a várat is látni akarja. Nekem nagyon tetszik! A 270 m magas Várhegy tetején már a tatárjárás után lakótornyot emeltek, ami az idők folyamán a Dunántúl egyik legfontosabb erőssége lett.

A vár sok látnivalót tartogat, de nekem legemlékezetesebb az, amikor a távolban megpillantom a  Balaton vizének csillogását. Az élvezkedés után irány a vasútállomás, ahol picit morc pénztárostól kapom a pecsétet. Térképnézés és nagy „örömmel” fedezem fel, hogy utam már megint aszfalton vezet. A legmókásabb, hogy egyenes az út és nem látni a végét.

 




Slattyogok, és visszatekintvén még gyönyörködöm a távoli vár látványában, amit a kora őszi gyönyörű időjárás koronáz meg.




Ezzel a képpel szívemben haladok tovább a kissé egyhangú tájon, bambulva, erdei nyiladékokban és különböző burkolatú utakon. Megpihenek, és a hűvös éjszakák emlékével fejemben előkapom a lapitopit, hogy valami szilárd falú szálláshelyet találjak éjszakára. Első terveim szerint Hosszúpereszteg a végcélom a mai napra, de ott ma valami nagy dolog lehet, mert az általam talált szálláshelyek egyikében sem tudnak fogadni :( Na sebaj, újra segítségül hívom a gugli nevű nagy varázslatot, és szállást keresek a pár km-rel közelebb lévő Szajkon. Pár telefon, de semmi siker :( Már kezdek belenyugodni, hogy ma is sátrazom, és lelki szemeim előtt lebegnek mindazok a ruhadarabok, amiket az esete magamra fogok venni. Hát nem lesz kevés! Ebből erőt merítve újabb gugli keresés és nagy nehezen találok is egy lehetséges szajki szállást. Telefon, sajnos csak a vezetékesen érem el a tulajdonos férjét, aki a feleségéhez irányít, hogy majd Ő megmondja a frankót, de a lapon szereplő mobil szám nem jó. Újabb telefon, kiderül a jó szám is. Felhívom és megkönnyebbülve hallom, hogy van szállás, de csak este 7 körül tudnám csak elfoglalni. Felmérve a távot és az erőviszonyokat úgy látom, hogy az előtt nem is nagyon fogok megérkezni. Közlöm is a kedves hölggyel, hogy éppen merre járok, és ő is elmondja, hogy a panziót majd a pécsi úton fogom meglelni. Megegyezünk, hogy ha odaérek, felhívom. Nagy kő esett le a szívemről, nem kell sátrat állítani, majd reggel bontani, na meg vacogni sem kell a hajnali hidegben! HURRÁ! De ekkor egy gondolat kezdett mocorogni a fejemben, mert hogy az utóbbi napok egyre éberebbé tettek. Pécsi út Szajkon!? Nem vagyok egy nagy földrajzos, de mintha a két település kissé távol esne egymástól. Újra a gugli nevű varázslathoz fordulok, miközben megcsörren a telefonom. Kedves női hang érdeklődik miért is kerestem? Mondom neki, hogy szállást kerestem Szajkon, de már találtam egy másik panziót. Erre kérdezi, hogy a Kovácséknál kaptam-e szállást? Mondom neki, hogy már pontosan nem emlékszem, de a pécsi úton van. Erre pár másodperc szünet, majd közli, hogy ha a szajki tavaknál akarok megszállni, akkor hiba van a mátrixban, mert ottan ám még véletlenül sincsen pécsi út. De ne ijedjek meg, már járt így ezzel más is! Mivel van egy másik Szajk is kb. 200 km-rel arrébb valahol Baranya megyében. Megegyezünk a szállás ügyében és megnyugtat, hogy a vendéglője előtt fogok elhaladni, és ő megismeri ám a kék-túrázót. Lelkem megnyugodván lépek tovább, mert még messze vannak a szajki tavak. A lemenő nap fényében haladok el a vendéglő előtt, ahol ki is szúrnak. Mivel a pecsétet elkerültem, megmutatja, hogy hol is találom, majd a szállásomhoz vezet, ahonnan írom eme sorokat.


Attila

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://masfel.blog.hu/api/trackback/id/tr52320583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása