Miközben Rudabányácskáról Makkoshotykára mentem (de szép nevek), biztos voltam benne, hogy a kék jelzést felfestő önkéntesek mind teljesítmény túrázók (találkoztunk ilyenekkel, terminátorok és nem az első sorozatból), és viccből egy elforgatott szerpentint jelölnek ki, ami mókából fel-felfut a hegyre. Az izzadást egy kedves légy-szúnyog raj tette szórakoztatóbbá.
 |
Kezdtem nagyon hiányolni a következő térképen kinézett pontot, a Rákóczi-fát, amikor felnéztem és egy lenyűgöző méretű fa állt előttem. Sejtettem, hogy ő lesz az. A képen több dolog látszik:
- ez a fa nagy
- nagyon nagy
- nagyon nagyon nagy
- és hogy mindegy milyen jó a hátizsákod, mindenképp hülyére izzadod magad harminc fokban, megpakolva
 |
A fa alatt találkoztam ifj Rákóczi-fával, azaz Rákóczi makkjával. Sok testvérével együtt a nagy öreg árnyékában él. Saját elmondása szerint nagyon kötődik a családhoz, nem akar egyelőre elköltözni. Az itteni élettel kapcsolatban kiemelte, hogy nagy ha sikerül a disznók tekintetét elkerülni, akkor majd saját családot szeretne alapítani. Apjára nagyon büszke, külön kiemelte. hogy az "öreg kujon" még mindig termékeny. Elbúcsúztam tőle és folytattam az utam Makkoshotyka felé.
Tamás
