Reggel nem sietek, mert tudom, hogy csak tízkor nyit a panoptikum a túristaszállás épületében. Egy órát keresgélek a menetrendek.hu-n, hogy lássam, hogy lehet hazajutni. Nem túl széles a kínálat, minden faluból csak egy pár busz megy naponta, jópár átszállással Pestre. Még azzal is próbálkozom, hogy csak az induló állomást adom meg, a célt nem, de erre még nem készült fel a kereső. Kint közben folyamatosan esik az eső, ami csökkenti a lelkesedésem.
Kimegyek ételt és koffeint szerezni a faluba. Elhaladok a Kinizsi utca mellett, bemegyek a Kinizsi takarékba pénzt felvenni, ami előtt a Kinizsi szobor áll. Átmegyek a Kinizsi sörözőbe, amihez csak a (Kinizsi) vár utcát és a malomkő utcát kell kereszteznem. Hol fértek el itt a Rákosi portrék és feliratok? A kocsma népe szerencsére nem tesz fel keresztkérdéseket a helyi hírességgel kapcsolatban, pedig fejben összeszedek mindent, amit tudok (Ő is vidéki testépítőből lett politikus mint Arnold, aztán megkapta az itteni várat Mátyástól). Visszasétálok a Kinizsi túristaszállóba és megnézem a panoptikum kiállítását. A recepciós hölgy, aki a díjbeszedő is már tegnap elmesélte, hogy a látogatók egy része elégedetlen a figurákkal. Többen a szemére vetették, hogy miért ilyen alacsonyak volt királyaink, és hogy miért ilyen rondák. Volt aki a reklamálás közben megjegyezte, hogy a londoni panoptikumban sokkal szebbek az ősök.
Nekem tetszik a kiállítás, emberiek a figurák, az kicsit fura egy ázsiai népnél, hogy majdnem mindenki kékszemű és valamiért kancsalok is.
Összeszedem a cuccaim, magamra veszek mindent ami vízhatlan, de a cipőm nem túl reménykeltő. Álldogállok a Kinizsi vár előtt egy percet, mögöttem egy lovas-szobor (kié lehet?). Még ki sem érek a faluból, a temető szélén beázik a cipőm, lemértem, 4.5 percig volt száraz. Irány a Pálos kápolna, ahol Kinizsi sírja van.
31 éve és most
A síron kijavították az évszámot. Továbbhaladva barátságosan cuppog a cipőm, vízen járok. Azt hittem vége a személyi kultusznak, de még elmegyek a Kinizsi forrás mellett.
Eldöntöm, hogy a Balatoncsicsó feletti erdészháznál pecsételek még egyet, és onnan indulok haza. A ház közben erdei iskolává változott, bekéredzkedek a gyerekek mellé az eresz alá ebédelni. Már pont sikerülne kinyitni az öt napja hurcolt konzervet, amikor szólnak, hogy van még egy adag menzás étel. Kiegyenlített küzdelemben veszítek a halálos adag zöldségleves, paprikáscsirke ellen. Beszélgetek a barátságos és nagyon szép intézmény vezetőjével, elmondja, hogy csak két állandó dolgozó van, és hogy iskolások mellett bárki betévedhet hozzájuk (http://www.bakonyerdo.hu/felvideki/e_iskolak_1_a.php). Érdemes, nagyon kedvesek.
Kiderül, hogy Vigántpetend felé érdemes menni, és hogy két óra múlva jön is egy Budapestre tartó busz. Ez itt kihagyhatatlan ajánlatnak tűnik, így az erdei iskola saját jelzéseit követve leballagok a faluba.
Útközben találkozom Mácsai Pál párhuzamos reinkarnációjával, aki szerint csak Kapolcson érdemes kávézni, mert az a világ közepe. Átvisznek a barátjával, a busz előtt még van negyven percem üldögélni. A reinkarnáció fél óra múlva még benéz a kocsmába és megkérdi, nincs-e kedvem velük gyalogolni holnap. Csak 35 km, Sümegre zarándokolnak a templomba. Visszautasítom, bár a buszon ülve már kicsit bánom a dolgot.
Az út után kiszámolom, hogy pont egyszer kerültem volna meg a földet ez alatt az öt nap alatt, ha elég közel laknék valamelyik sarkhoz, és 0.00217-szer ha olyan hülye vagyok, hogy az egyenlítőn indulok el (86.9km). Szóval már csak 2071 nap, és körbeérek. Csak 5.67 év.
Tamás
