Utolsó reggelünkön hét előtt keltünk, fáradtan és ázottan. Igazi utolsó reggeles pakolás volt, amikor az ember már csak bedobja a vizes dolgokat a zsákba. Elsántikáltunk Boldogkőváraljáig, ami csak pár kilométer volt. Andrásék vonata Encsre érkezett 9:10-re, addig még volt egy óra. A telefonomon átnéztük a Volán menetrendet, de úgy tűnt, az lesz a legjobb, ha eléjük megyünk és a Hernádnál találkozunk. Ez még több mint tíz kilóméter volt, de így is gyorsabbak leszünk, mint a buszos találkák.
Hernádcéce felé végig láttuk a gyönyörű várat, ahová sajnos nem tudtunk felmenni. Közben Andrásékkal leegyeztettük, hogy megyünk feléjük, ők is induljanak el és valahol Gibárt és Hernádcéce között találkozunk. Ebből végül Gibárt lett, ami a Hernádnál van. Szolidan káromkodva dagasztottuk a földutat, és közben hátra-hátra néztünk a várra és a Zemplénre.
Végül kb két óra alatt értünk oda a találkozási pontra, ahol Gábor és András már türelmetlenül várt minket. A Hernád hídja közepén készítettünk egy ünnepélyes fényképet és átadtuk a lépésszámlálókat, a pecséteket tartalmazó lapokat és a térképet.Az enyém már körbefordult, összesen 173231 lépést tettem meg, ami 108.3 km a beosztás szerint. Ott ért véget a túrám, ahol a filmsorozat első filmje, de a folyó felett már hídon keltünk át és nem kompon, ahogy ők.
A közeli kocsmában a túra hagyományainak megfelelően még modem installálással foglalkoztunk pár órát, így a srácok csak egy körül tudtak elindulni.
Bár mi már csak botorkálni tudtunk a fájó lábainkon, már akkor kicsit elkezdtem írigyelni őket :)
.jpg)
