A langy nyáresti - bár kissé erős - szél és a fák leveleinek suhogása gyorsan álomba ringatott, és korán reggel pihenten ébredtem. A tegnap reggeli csalódás tapasztalataival a lelkemben komótosan készülődök, nehogy túl korán érj ek a következő -Katalinpuszta - pecsételés helyére.
A csúcsról lefelé az utam nagy Z-ket leirva gyönyörű gyertyános-tölgyes erdőben vezet, ahol hamar rátalálok a szépen kiépitett Bik-kútra, ami a Naszály északi lejtőjének egyetlen forrása. Kifolyása a karsztviz szintjénél magasabban helyezkedik el, ezért a feltételezések szerint a folyamatos vizáramot a törmeléklejtőben tárolódó, vagypedig a barlang- és repedésrendszeréből származó víz tartja fenn.
A hűsitő forrásvizet kortyolgatván rendezem soraimat, és indulok tovább, hogy mihamarabb elérjem Rockenbauer Pál emlékének állitott kopjafát. Nagy csalódásomra a kék főútvonal nem érinti (!!!) eme helyet, számomra teljesen érthetetlen okból. Szerintem a kék-túra és Rockenbauer Pál neve a turisták és nemturisták számára is összenőtt. Igy elhagyva a kéket, egy talán emlékművet formázó- a térképen nem szereplő piros jelzéssel együtt kanyargó- kék jelzésen indulok el, nagyon remélve azt, hogy a kopjafához vezet. Egy éles bal kanyar után felsejlik előttem a kopjafa és egy emléktábla.
Összeszoruló szívvel állok ezen az emlékhelyen, és az jár a fejemben, hogy ha Ők akkor tizen nem vágnak bele, akkor valószínűleg ma én sem állnék itt, és még sok hozzám hasonló túrázó sem kezd bele a kék országút élményekkel teli felfedezésébe.
Szerencsére elnidultak, és visszagondolva gyerekkorom szombat délelőttjeire, mikor örömmel ugrottam a fotelba a TV elé, ha felhangzott az ismerős dallam... Örömmel tudatom a nagyvilággal, hogy eme szellemiség még rohanó világunkban sem veszett ki teljesen! Álljon példaként eme pár emberke, akik igyekeznek 31 év után visszaadni és újra megmutatni valamit a nagy elődök munkásságából, vagy itt emlitném meg Kájel Árpit, aki szintén nagy mestere a szép helyek bemutatásának, és nem utolsó sorban a szivemnek oly kedves Hegyen-Völgyön egyesületet is ide sorolom, aminek lelkes tagjai munkásságának köszönhetően nem csak ezen a túrán, de már számos szép helyen megfordultam.
 |
A fenti kép jókívánságával szivemben zárom soraimat a Katalinpusztai kocsmából, ahol a bélyegzőt, magam részére töménytelen mennyiségű kólát, a lapitopainak pedig némi energiát sikerült beszereznem. Folytatom utam a kéken, hogy mihamarabb elérjem a másik nagy kéket, Európa kék szalagját, Nagymarosnál a Dunát.
Attila
