Átzuhan az ember a Nagyszénáson, ráborul az erdő, snitt. Mintha függöny mögé lesnél, új világ kezdődik; a Budai-hegység dimbes-dombos egykedvű derűjének vége, smaragdabb lesz a zöld, földesebb a barna, suttogóbb a levegő. Pilis. Pedig még csak nem is a szívcsakra-közeli, a Dobogókő körül ágaskodó, épp csak a Piliscsaba-Piliscsév viszonylat, sejthetően egészen Dorogig éppen ugyanígy. „Piliscsabán és Piliscséven áthaladt csapatunk.” Rockenbauerék a filmben rövid solymári kitérő után ennyivel elintézik a kéktúra pilisi szakaszát, csak egy faluval tovább, Klastrompusztán időznek egy éjszakát. A poszt végére kiderül, Piliscsév után oda miért nem jutottunk el végülis.
A vasárnapi rehab-séta másnapján már Nikivel ketten megyünk tovább. Hajnaltól lóg az eső lába, Nagykovácsi körül zajlanak a felhők, mindegy is, csak kávé lenne valahol, de nincs. A reggeli kóma kicsit belecsúszik a délelőttbe; már jócskán a Piliscsaba felé vezető úton jut eszünkbe bepöccinteni a lépésszámlálót. Lassan hízik a csend, lépésről lépésre. Néhány repülőt leszámítva olyan, mintha rajtunk kívül az égvilágon senki nem lenne a környéken. Csak jóval később akad egyetlen gombász, meg egy fát gyűjtő anya-lánya pár. Hétfő reggel az erdőben. Pszt. Rögzítünk. Lehet így is.
Néhol látni az erdőgazdálkodás nyomait, máshol a vihar csavarta ki a fákat, s így egyben az egésznek van valami hihetetlen erős vonzása. Érzésre csettintésnyi idő alatt jutunk el az Erzsébet-kútig.
Erzsébet-kút
Ha már a filmből kimaradt, egy kis múlt-búvár adalék. Piliscsaba 1808-ban József Nádor tulajdonába került, aki a kis falut uradalma központjává tette. Az utóbbi években pusztultak csak el azok a faóriások, amelyeket még ő ültetett el kedvenc vadászerdejében, az 1825-ös Erzsébet-kút viszont megmaradt mementónak. Épp csak kiérünk a lombok alól, az eső rákezd. Szakadó zuhéban egyre deltásabbá válik a faluba bevonulós jelenet, de a Kálvária út még így is szép.
Piliscsaba felett a fellegek
Régi házak ereszén piszmog az eső
Jobb híján bemenekülünk az első cukrászdába, és szűk órára elveszünk a tiramisu-bécsi krémes-csokitorta Bermuda-háromszögben. A piliscsabai Édes Anna cukrászda krémese egyszerűen tökéletes.
afterkrémes
A vasútállomáson barkács módon pecsételünk; kiderül, hogy az eredetit tintapárnástul ellopták. Van helyette betűs, MÁV-os – mindent nyomunk.
Piliscsaba, vá.
Piliscsaba vá, V. I. P. zone
Piliscsaba határánál eláll az eső, de látszik már, hogy az idő, a csúszás miatt borul a terv. Piliscsévig slattyogunk Klastrompuszta helyett.
Piliscsév
Piliscsév, határ
A homokos erdei úton szaggató quadoson kívül a faluban csak a „presszó” környékén találunk életjelet. A kocsma-szocio alapfigurái talpon vannak, csúsznak a wellness-fröccsök, Panni néni például a nevére szóló pohárból issza, ami jár. Órák után végre az első korty kávénál úgy tűnik, a piliscsévi kiskocsmában főzik az ország legjobb presszóját. A koffein álmosít. És akkor itt el is ejtjük a stafétát.
Niki és Réka
