Az éjszaka során a kutyákkal semmi gondom nem volt, ellenben a hőmérséklet egy jó tíz fokkal elmaradt attól amire az időjárás-előrejelzés alapján számítottam (illetve az okosan elhozott nyári hálózsákom komfort tartományától). A teljesen felhőtlen égboltnak azonban nem csak a hideget köszönhettem, hanem az éjszakai égbolt fantasztikus látványát is (a fényszennyezés, a közvilágítás és a felhők szinte teljes hiányának köszönhetően olyan látvány ilyenkor ez, amit Pesten sajnos szinte lehetetlen megtapasztalni). Reggel beugrottam egy kávéra egy helyi kis kocsmába, ahol a pultos hölgy és két helyi lakos éppen parázs vitát folytatott a közelgő választásokról illetve úgy általában a politikáról, úgy helyi mint országos szinten - ezt igen tanulságos lett volna a helyi jelölteknek meghallgatniuk...;) Amikor látták hogy a térképemet forgatom nagyon kedvesen a segítségemre siettek, és útba igazítottak hogy merre induljak el az aznapi első célpontnak kinézett Csákányospuszta felé.
Itt (még) remekül volt jelölve a Kék, és néha a nap is előbújt, úgyhogy nagyon kellemes volt az út.
Az első apró navigációs gondom a következő helyen jött (talán nem árulok el nagy titkot azzal hogy a mai napon nem az utolsó ;)
Itt szépen haladtam tovább az úton, ami nemsokára kettéágazott - jelzés egyik ágon sem. Elindultam a jobb oldali ágon, és mivel fél óráig semmi jelzés, úgy gondoltam biztos a bal lett volna jó. Hogy időt spóroljak meg úgy döntöttem nem jövök vissza az elágazásig, hanem az erdőn átvágva megkeresem a "rövidebb utat" a bal oldali ösvényhez. Ugye sejtitek hogy ez milyen zseniális ötletnek bizonyult ...;) Röviden, mintegy másfél óra múlva nagy nehezen visszataláltam ehhez a helyhez (ui itt láttam utoljára jelzést) és kiderült, hogy a helyes út a fenti képen a bal oldalon, a sárga virágok közt vezet...Tanulságos kis túra volt, hadd osszam meg mikre jutottam közben:
- ha fél óráig nem látsz jelzést akkor valószínűleg nem éri meg még felet menni hogy "biztos a következő kanyar után lesz"
- és semmiképpen nem éri meg a pókösztönre, hatodik érzékre vagy hasonlókra hallgatva letérni az útról hogy az erdőn át megtaláld a rövidebb utat. Az erdőben jó közelítéssel az euklédeszi-geometria érvényes, két pont közt az egyenes út rendszerint rövidebb lesz mint a többi amiket ilyenkor az ember rögtönözni tud
- ha gyanúsan sokáig nem látsz jelet akkor az esetek több mint 50%-ában (tehát játékelméleti szempontból gyakorlatilag mindig) okosabb döntés szépen visszaballagni az utolsó jelig amit még láttál és körülnézni picit, mint az összes többi (akkor és ott ígéretesnek tűnő) ötlet.
A következő szakasz a Mária-szakadék, itt elég sok volt az útra dőlt nagyobb fa, de amúgy nagyon hangulatos rész. A Kék hamarosan egy erdei temető mellett halad el - mintegy 20-30 sír van itt az erdő közepén, némelyik 130 éves, és a fejfák mellett van egy nagyobb fa csonkjába faragott Jézus képmás:
A temetőt elhagyva folytattam az utat, és hamarosan eleredt az eső - az első fél órában csak szitálás volt, a maradék négyben pedig masszívan esett végig. Igaziból ezen a szakaszon sok érdekes nem történt, a szakadó esőben próbáltam valahogy megtalálni a helyes utat, volt hogy négyszer mentem vissza ugyanarra a helyre, és próbáltam meg másik irányt jeleket keresve stb ;) Lehet hogy csak én bénáztam vagy nem volt szerencsém, de a beszédes nevű Új-Osztástól (hogy ne mondjam New Deal..) gyakorlatilag egy csillagtúrát nyomtam le mire meglett a nyerő út Várgesztesig - és az sem igazán segített, hogy az egyetlen ember akivel egész délután találkoztam rossz irányba irányított ;)
Volt nálam poncsó, és persze használtam is de az egész napos masszív esőben azért átáztam (és főleg a polifoam meg a hálózsák amiket nem takart tökéletesen) ezért bevallom nagyon megörültem amikor majd egy órányit haladva jelzés nélküli úton és 3-4 elágazás után ahol hasracsapással döntöttem merre menjek tovább, épp sötétedéskor valahogy sikerült kikeveredni Várgesztesre :) Mivel igen közel álltam hozzá hogy az erdőben kelljen tölteni az éjszakát egyedül, átázva, vizes hálózsákban kaja és víz nélkül, úgy döntöttem ma puhány leszek és az éjszakát egy vendégházban töltöm, és kiszárítom a cuccaimat hogy holnap még egy jót tudjak menni :) A család aki kiadja a szobát nagyon kedves, és a forró zuhanynál csak a tea és a vacsora esett jobban amivel megkínáltak (melyek egyébként nem járnak a szobához, csak a jószívűségüknek köszönhetem).
