Mélyen tisztelt utazóközönség! Ma péntek van, Tamásék holnap (szombaton) indulnak lenyomni a túra maradékát. Úgy tervezik, hogy hajnalban lemennek a 6-os vonattal Bükre, majd lezúzzák a távot az Ablánc malomtól Kőszegig, és ott nagyon berúgnak. Ez lesz a szombati program, vasárnapra pedig marad a kínzó másnaposság, az Irottkő megmászása, valamint az egész napos szenvedést megkoronázó iszonyat hosszú vonatút.
Hát nem tudom. A hajnali kelés már önmagában visszataszító, a másik, meg hogy a Tamás meggyanusított hogy nem válaszolok a leveleire. Ilyen felütéssel aztán hogy legyen kedvem velük tartani? Másrészt nem reklámozta be az utitársakat, nem tudom, hogy tudnak-e egyáltalán rendesen inni.
Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem azt akarom ebből az egészből kihozni, hogy az utolsó pillanatban vagyok! Holnap mennek a Tamásék, és nyilván este fognak postot írni, úgyhogy most már muszáj megírni a Péterfapuszta - Ablánc malom közti szakasz krónikáját. Vagy írjak inkább a holnapi túráról? Szerintem az lesz, hogy Tamás megcsúszik egy nedves kövön, és beleesik a patakba. Na jó, nem, csak vicceltem. Csupán a hátizsákja fog beleesni a Gyöngyösbe.
Akkor gyorsba leadom a Péterfapuszta - Ablánc malom közti szakaszt.
A szántásnál hagytuk abba, jöjjön most a boronálás. A boronálás folyamatát nem volt alkalmam mozgóképen rögzíteni, a végeredményt viszont megörökítettem. Így néz ki boronálást követően a szántás (Itt a "szántás" nem magát a műveletezést jelenti, a szót vidéken használják a termőterület szinonímájaként is.).
A boronálás a talajművelés azon módja, amely szerint a talaj felső rétegét megporhanyítják, anélkül, hogy megfordítanák. A porhanyításon kivül egyúttal elaprózzák, egyengetik a talajt és irtják a gyomot. A boronálással megőrzik a talaj nedvességét és előmozdítják a levegőnek a talajba való behatolását. Nagyon érdekes még a tárcsázás is, talán arról majd legközelebb írok.
A talajművelés csodáin elmerengve, szinte észrevétlenül érkeztünk Csényére, ahol megtaláltuk a filmbéli helyszínt. Íme:
Ittunk a kocsmában egy nagyon szép, ámde borzalmas ízű kapucsínót:
Rágcsáltunk némi almás csirkemellet, amit jóanyám volt olyan kedves csomagolni számunkra a nagy útra. Aztán mentünk mendegéltünk, és közben fotózgattam:
A szelestei arborétumban ismét megkerestünk egy filmbéli helyszínt:
Láttunk még egy almaevő tehenet:
Igazán unalmas szakasz, tényleg senkinek se javaslom. Egyetlen hegy sem volt, simán jöhettünk volna biciklivel. Itt a vége fuss el véle. Puszilnak mindenkit a szerzők, Katalin meg a Balázs.
És egy bónusz feladvány, ezen a képen Katalin elbújt, meg kell találni, és ha megvan, akkor filctollal be kell karikázni.
