Már az utazás is tanulságos volt. A magyar média elég furcsa, sötét képet fest kelet magyarországról, ehhez képest jó volt látni, hogy a pályaudvarok (Szerencs, Sátoraljaújhely) milyen szépen fel van újítva.
Tizenegy előtt értünk busszal Hollóházára, ahol megkerestük a kempinget, amit nem sikerült telefonon elérni. Nem véletlen, hiszen közben bezárt. A szomszédos telken álltottuk fel a sátrakat, reggel találkoztunk is a kedves gazdával.
Besétáltunk a faluközpontba, megkeresni a Kéktúra emlékhelyet. Az egész falu nagyon rendezett.
Gyula, aki az épp nyitó bolt előtt várt az első sörre - nem volt egyedül - felvilágosított minket, hogy hülyeség a kéken menni a Nagy-Milicre, ő tud egy negyed olyan hosszú utat. Megköszüntük a tippet, de a kék felé indultunk. Utána visszamentem a fényképezőgépért ami az első adandó alkalommal leesett a hátizsák övéről.
