A panoráma büfé kávéja felpörgetett minket egész gyorsan a Nagy-Milicre, ahonnan a Másfélmillió lépés stábja pont ma 31 éve indult útra. Ennek az ünnepi alkalomnak a tiszteletére feljött a hegyre egy rutinos Kéktúrás, Gyula bácsi (a bácsi a tanitói tekintélynek és nem a kornak szól, még most sem mernék szemtelenkedni vele) a tanítványával. Annó jó barátja volt Rockenbauer Pálnak aki többször is éjszakázott náluk.

Gyula bácsi háromszor, tanítványa már kétszer végigment a túrán. Lassan hagyományukká válik, hogy minden évben ezen a napon feljönnek ide. Megtiszteltetés volt megkóstolni a pálinkáját, amivel mindenkit megkínált, és elfogadni azt az emlék medált amit az arra járóknak ajándékoztak. Ha jövőre tudunk, visszajövünk, és mi is hozunk valamilyen ajándékot.

A szintén ott éjszakázó pár pedig arról mesélt, hogy most hagyják ott a budapesti életüket, hogy Székelyföldön egy tanyán állatokkal és turistákkal foglalkozzanak. Az állatokkal kevesebb bajuk lesz :) 

Azóta lesétáltunk a hegyről, megnéztük a füzéri várat, amin rengeteget dolgoznak a helyiek és Füzéren töltjük magunkat, a laptopot, a telefonokat, és a blogot. Ez utóbbi nem egyszerű, kint az erdőben alig van mobil net, 3g persze nincs, edge néha. Egy varázsvesszőnek használt android appal keressük a térerőben gazdag helyeket, nem könnyű feladat.