A második napi szállás szintén említést érdemel:
- A Vadász büfében dolgozó hölgytől kérdeztük, hogy tud-e sátorhelyet
- Ajánlotta, hogy a Vörös-kő vendégház kertjében biztos lesátorozhatunk, az előbb volt itt a tulaj, majd leállítja, ha jön vissza
- Erre az épp érkező biciklis mondta, hogy épp az előbb mentek lefelé, a másik kocsmában vannak
- Lementem, hogy megnézzem ott vannak-e még, és igen.
- Mondták, hogy persze, alhatunk ott,
- fel is vittek autóval körbemutatni, kulcsot odaadták.
Vadász büfébe vissza, Tamásnak elmondani a szerencsénket, mivel a gyönyörű házhoz egy tó is tartozott (fürdés). No és vízcsap. Plusz konnektor. Ingyen. Vicces, amikor az információ gyorsan áramlik, pedig nincs is internet kapcsolat. Annyira nincs, hogy hiába jártunk körbe méregetni a térerőt, a végén fel kellett adni és a sokkal erősebb szlovák adóhoz csatlakozni.
Nem hiszem, hogy sok jobb szállás lesz ennél a túra alatt. Az esti fürdést nem patakban, hanem a házhoz tartozó tóban ejtettül meg.
Tökéletes záróakkord számomra, én holnap ugyanis megyek haza, Ádám (jobbra) folytatja Tamással (balra) tovább.