Vágáshutára érve a térdem végleg sztrájkba lépett, így kettéváltunk. Tamás gyalog én pedig busszal indultam Bányi nyereg, de leginkább Rudabányácska felé. Tamás egész hamar odaért, én az úton 3-szor utaztam ugyanazzal a buszsofőrre, ebből 2-szer buszon, egyszer autóval. Álltam a megállóban (várva a buszom, ami a végcéltól úgy 5 km-re rakott volna le), mikor mondta:
- Bányácskára mész? Gyere, elviszlek.
És elhozott. Életem leggyorsabb stoppja. Ezek után hamar találkozunk Tamással.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://masfel.blog.hu/api/trackback/id/tr1002194131
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.