Kisbózsva fölött ért véget az első nap. Találtunk egy egész jó táborhelyet a kék mellett, kis patakkal, ahol fürödni tudtunk.
A teljesítmény túrázókkal aztán itt is találkoztunk sátorállítás után, sőt éjjel is hallottama őket jó párszor elmenni (nem voltak gyengék a srácok).
Másnap indultunk Bózsva felé, ahol aztán próbáltunk egy kávét inni, ami érdekesre sikeredett. A kocsma és az étterem is be volt ugyanis zárva. A kemping vendégei - egy építőipari gépeket javítő cég munkatársai tartottak bulit - azonban megvendégeltek minket egy kávéra a készleteikből. Rendes kávégépet hoztak magukkal a faházakba, hihetetlen élmény volt.
 |
Csakúgy, mint ami 200 méterrel arrébb fogadott minket, a teljesítménytúrázók ellenőrzőpontjánál hívott minket reggelezni egy az éjszaka kissé átfagyott, de nagyon vidám lány és az anyukája. Mindezt úgy, hogy már előre mondták, hogy tudják nem tartozunk hozzájuk. Friss és aszalt barack, áfonyaleváros keksz, mogyoró, üdítők. Igazi csábítás. Végül azért fel tudtunk állni az asztal mellől és elindultunk Kishuta felé.
 |
Máté
