Miután útitársamat Ádámra cseréltem, kicsit sikerült szétcsúsznunk időben. Makkoshotykán találkoztunk, ahová Ádám korán kelve, dél környékén odaért. Gyorsan beültünk a kocsmába, ahol gyorsan, majd egyre gyorsabban és káromkodva próbáltunk internet kapcsolatot építeni. Térerő és szoftver gondok miatt ez végül nem sikerült. Ötkor feladtunk a küzdelmet. Amikor sikerült elindulni, akkor már sejtettük, hogy lassan érjük majd utol magunk.
Végül kénytelenek voltunk kinyitni a boltban vásárolt Jagermeistert, amitől persze elkezdődött a gimnáziumi filozofálgatás.
Egy fejlámpával végül rétet rétre járva kerestük a megfelelő táborhelyet. Nem hiába, az ötödik, kb. este tíz körül nagyon szép volt. Gerendás-rét volt a hely neve.
Látszik a képen, hogy mi tetszett annyira. Azaz nem látszik, illetve az tetszik ami nem látszik, a fény teljes hiánya. Ilyen helyeken lehet legjobban csillagokat nézni, és ez városiaknak nagy élmény.
Sokáig dumáltunk, mondtam, hogy furcsa lenne, ha csak úgy jól érezhetnénk magunkat ilyen helyeken, ingyen, minden törvénynek megfelelve. Reggel jött egy nagyon kedves erdőmester, aki mondta is, hogy ennyire nem egyszerű. Mivel pont természetvédelmi területen voltunk, elvileg engedélyt kellett volna kérnünk, ami bonyolult. Azt mondta, hogy egy-két ember esetén szemet szoktak hunyni, de természetesen elvárják, hogy viselkedjünk és ne szemeteljünk. Mondtuk, hogy ez természetes, ha lehet még más szemetéből is viszünk egy kicsit.
