Nem nehéz eltévedni Kéktúrázás közben, én pl. elég tehetséges vagyok ebben. A második szakaszon is sikerült, ahol egyedül kellett mennem, kétszer is. Ha az ember nem figyel felváltva a lába elé és felfelé akkor vagy a bokáját rántja ki, vagy azonnal elveszti a kék fonalat.
 |
Amikor észreveszed, hogy egy ideje semmilyen kéket nem látsz a fákon, akkor már rég késő, ha hozzám hasonlóan szeretsz elgondolkodni. Ilyenkor jön menetrendszerűen a két tuti tipp, amivel sokkal mélyebbre áshatod magad a mocsárba: megyek még egy kicsit, mert biztos itt lesz valahol, és az igazi nyerő ötlet, az átvágok itt, sokkal gyorsabban visszatalálok, mintha visszamennék az előző jelig.
Az eredmény a végén persze mindig az, hogy a kiváló ötletekkel meghosszabbított távot teszed meg visszafelé az utolsó jelig. Ha szerencsém van (ritkán), akkor van a közelben valahol térerő, és össze tudom vetni a google maps GPS pozíciót és a telefon iránytűjét a túratérképpel. A kettőből már lehet sejteni, hogy hol van az ember, és hogy meddig kell lehajtott fejjel visszakullogni. A képen talán látszik, hogy sikerült átmennem a vezetékek alatt, ahol elvált a kék jelzés az aszfalt úttól, de persze csak akkor jöttem rá, minek a jelzése az a sok furcsa vonal, amikor már késő volt.
Tamás
