Reggel a már megszokott fél nyolc helyett fél tízkor sikerült elindulni. Az első pár szép kilométer utána a bükkösben integettem az arra járó Kamaznak. Az első autó volt amit ezen a szakaszon láttunk, sőt az első ember akivel találkoztunk.

 

 

A kiszálló embertől megtudtuk, hogy Kishutára valósi. Ezek után már mint helyiek beszélgettünk, hisz két nappal előbb találkoztunk vele a templom előtt :) 

Visszalapoztunk a fényképek között, és mindent megnéztünk ami a falujáben készült. Amíg bent az aszonyok énekeltek a falu férfiai a padon üldögéltek. Megmutattam neki saját magát és unokáját a fényképen. 

A helyzetet kihasználva már mint bennfentes kérdeztem végig a falu dolgairól, szinte földik lettünk. Megbeszéltük, miért nem szedi össze a szomszédja azt a szép ringlót a kertje előtt (elég ízetlen egyébként).   

 

Megtudtuk még, hogy több mint negyven éve dolgozik az erdőgazdálkodásban, szereti, és két második helyezése is van a teherautó-darus versenyekről.  Első sajnos mindig a rendező hely versenyzője szokott lenni :) 

 

Innen indultunk tovább, hogy alaposan leragadjunk nap közben egy kedves egyetemi közösségnél, egy erdész házban de erről hosszabb posztot kell majd írnunk. Most épp Regécen vagyunk, ahol egyik szolgáltatónak sincs térereje, megint csak írni tudunk, feltölteni nem. Majd ha levágják az adótorony előtt megnőtt fákat, akkor megint javul a helyzet a helyiek szerint. Úgy tűnik itt túl erős a természet.