Kusza jelzések útja a fehérvárcsurgói Becsali büfétől Tésig
 |
Miután megittuk a kissé parfümízű körtepálinkánkat a büfében, elindultunk a nnnagyon nehéz laptoppal és nnnagyon nehéz sátorral a zsákunkban a horgászok felé.
 |  |
Gondolkoztunk, hogy vigyünk-e lakást, de mint utóbb kiderült, nagyon jól tettük. Bakonykúti volt az első állomásunk, addig is nehézkes volt néha megtalálni a jeleket, de akkor még nem tudtuk, hogy ez maga a menyország, és a falu a határa. Volt egypár gyönyörű rét, ahol a jelzések a földön olyan fáradtan hevertek, hogy Májkelnájt sem találta volna meg hamar. Szóval kissé eltévedtünk, mint Pálék is a filmben. Itt hangzott el a tőlük vett mondat, ami egyben a cím is lett.
Meg itt hangzott el többször az is, hogy milyen jó, hogy van a világon női megérzés és ez most jól jön. Bár nem volt nehéz, miután mondjuk 16 percnyi jelnemlátás után felmerült bennem egy iciripiciri gyanú, hogy esetleg rossz az irány.
Találtunk egypár érdekes szemetet is a ’70-es évekből, amikor még 6,20 volt a tej és Derby volt a borotvahab.
 |
Első állomásunk Bakonykúti volt, a cukimuki falu. Nagyon szép, a tiszta udvar rendes ház elv abszolút betartásával. Nagyon sok a felújított épület, látszott, hogy szeretnek városiak itt venni telket. (Miklósa Erika is itt lakik valamelyik sváb parasztházban). Miután megettük a helyi kocsmában a nagyon finom káposztás húsos lecsót és lefotóztuk Lizi nénit és többi a faszobrot, el is indultunk a rossz idő és a nemtalálható jelek országába.
 |
Elkezdett esni az eső, először finoman, aztán egyáltalán nem finoman szakadt. Emiatt átalakult a hely a Gombák földjévé, főleg őzlábgomba volt sok, de erről nincs fotó, mert nem tudom letölteni a mobilomról. :(
 |
Na itt többször volt, hogy felderítő utakra indultunk külön-külön és hangjelekkel próbáltunk kommunikálni több kevesebb sikerrel. A legdurvább az volt, valószínűleg a Köves-domb környékén, hogy a bokros részt megkerülve, ugyanannak a fának a másik felén volt a jelzés. Az is belekerült kb. fél órába, mire megtaláltuk, de onnantól kb. egy kilométerre volt egy kukoricás mellett leszúrva egy vékony kis karó, aminek mind a két oldalán volt egy-egy jel, úgyhogy kiszámolós alapon, meg egy kicsi, pontatlan iránytűvel megpróbáltunk tájékozódni.
Végül sikerült és továbbmentünk, de addigra annyira besötétedett, és annyira tele lett a hócipőnk sárral, hogy feldobtuk a sátrat és bedobtuk a maradék páleszt. Még jó, hogy Krisz anyukája pakolt nekünk kis sütit meg kolbit, különben…
Másnap reggel fel és gyors indulás kissé durcásan és fáradtan. Nagyon szép a reggeli táj, gyönyörű vadkörtefákkal, és korgó gyomorral. Eljutottunk a kisgyóni természetbarát telephez, ahova még előző este szerettünk volna, és a megtaláltuk a másnapos Teleki Természettudományi és Turisztikai társaságot, akik előző este ünnepelték a húszéves fennállásukat.
 |
Végre lett vizünk, nemcsak borunk és pálinkánk, és uccu neki. Kisgyónon a szénvagyon kimerülése után megszűnt a bányászat, és a bányászok is elhagyták a falut. Az egykori szénbányára ma már csak a bányászmártírok emlékműve és a keskeny nyomközű kisvasút szénosztályozójának és rakodójának maradványai emlékeztetnek. Megnéztük a bányászemlékművet, ahol a bányász szemeit stílusosan kékre festette egy kreatívabb túrázó. A VADEX által állított Erdei szentélynél kicsit leültünk gondolkodni és folytattuk utunkat a őskövületeket őrző, vadregényes és titokzatos Tűzköves-árok felé.
 |  |  |
Volt olyan szakasz, ami kidőlt fákkal volt tele, illetve amit benőtt a gaz teljesen, itt kicsit nehézkes volt a haladás, de alapvetően nagyon jól jelzett terület egészen Tésig.
 |
A Hamuháznál megálltunk és megnéztük a fura nevű és méretű Csikling-vár maradványait. A vármaradvány Isztimér községhatárában, a hegytetőn található, és ismeretlen időben épült. A megközelítően négyszög alaprajzú területet 4-5 méter mély és 5-7 méter széles árok vette körül, melynek egy részén szabálytalanul rakott, alapfalmaradvány látható.
 |
Legnagyobb valószínűség szerint egy kisebb vadászkastély lehetett, melyben talán a környéken vadászgató királyaink is megfordulhattak, amit a közeli Királyszállás név is igazolni látszik.
Tésen végül megszakítottuk utunkat különféle okok miatt, ami ugyan kicsit befejezetlen érzést keltett bennünk, de most ennyi jutott. Viszlát Bakony, úgyis jövünk még!
Örsi, Krisz
