Másfélmillió lépés nyomában

 

Az erdészház ma 

 

Első látásra egy alakuló kisegyházra hasonlítottak, akik elvonultak a természetbe, hogy növény és emberáldozatokkal engeszteljék ki frissen megtalált isteneiket. Mi más oka lehet józan embereknek, hogy 10-15 sátorral kiköltözzenek a Zemplén közepére, majd nekiálljanak füvet nyírni? Nyilvánvaló volt, hogy vagy megőrültek, vagy épp vallást alapítanak.

 

A bennszülöttek kedvesen fogadtak minket, és mondták, hogy természetesen vehetünk vízet, el sem tudjuk téveszteni, ott van a vadász ház felett nem sokkal. A kristálytiszta hideg víz nagyon jól esett, ittunk és feltöltöttük a másfél literes palackokat.

 

 

A házhoz visszaérve megkérdeztük, hogy innának-e velünk a Jager-ből, ha már nekik hoztuk. Elfogadták, leültünk a tornácra és elkezdtük faggatni őket, hogy mit is keresnek itt. Mint kiderült, a csapat nagy része Dr. Tóth Zoltánnal az élen az ELTE-ről került ide az erdőbe, hogy az itteni speciális mikrovilággal foglalkozzanak.

 

 Dr. Tóth Zoltán középen

 

Ami nekem elsőre városi emberek kényszeres fűnyírásának tűnt, az egy átgontolt koncepció. Úgy áll a dolog, hogy az erdőkben általunk látott rétek régebben mind legelők és kaszálók voltak, nem pedig természetesen kialakult területek. Annó az erdészek fent éltek a hegyen és kialakították és fentartották állataik miatt ezeket a helyeket. Meglepő módon ezzel a természetnek nem kárt, hanem hasznot okoztak.

 

 

Olyan fajok jelentek meg ezekben a kis világokban, amik nem éltek volna meg az eredeti erdős környezetben. Hihetetlenül fajtagazdagság alakult ki hála a speciális környezetnek. Ez szépen működött is addig, amíg az erdészek fent laktak az erdőkben, de az ötvenes évek környékén többnyire beköltöztek a falvakba, az állattartás és a kaszálók iránti igény pedig lecsökkent. Ez után pár tíz év alatt a természet elkezdte visszahódítani a területeket, ami az itt élő fajok visszaszorulásával járt. 

 

Az István-kúti nyíres most az egyik hely, ahol megpróbálják visszaállítani a nem-eredeti, azaz az emberek által annó kialakított környezetet. 2004 óta járnak ki ide, hogy metszőollókkal, kaszákkal, motoros fűrészekkel visszaszerezzek a nyírest. Furcsa fordulat, hogy egyetemi emberek kaszálnak a hegyekben, de látszik, hogy jót tesz nekik és a környéknek is amit csinálnak. 

 

Ezek után persze muszáj volt alaposabban körülnéznünk, és részt venni a természet-szabályozásban. Kaszát ragadtunk, és megmutattuk, hogy programozók is tudnak úgy kaszálni, mint a pszichológusok és botanikusok (a kaszálás paraolimpiája). 

Ez alatt a rövid idő alatt is, amit itt töltöttünk nyilvánvaló volt, hogy mennyire szeretnek itt dolgozni és időt együtt tölteni ezek az emberek. Érdekes volt egy halom biológust eredeti környezetében megfigyelni. Bármi repült, mászott, vagy csak állt a közelben, annak azonnal kiderült a latin neve, és felsorolásra kerültek közeli rokonai, és speciális tulajdonságai. Hol máshol tudhattuk volna meg, hogy a Tölgy az erdeink legnagyobb k*rvája, aki mindenkivel összeáll? Hogy ha leszedsz egy tölgyről 3 ágat, odaadod egy specialistának, az se tudja megmondani, hogy egy fáról szedted le őket? 

 Lepke csapd (és lepkész csapda előtte)

 

Lepke ügyben külön kiképzést kaptunk az ott lévő lepkésztől. A sátor mögött kifeszített lepke csapda, amit generátorral hajtott nagy teljesítményű lámpával világítanak meg, csak az előző éjjel több mint 70 (!) különböző fajt vonzott oda. Összesen több mint 200 lepkefajt figyeltek meg csak itt.

 

A lepkék megfigyelése folyamatosan finomodott az idő múlásával. Kezdetben volt a "nagy piros szárnyű, ami hülyén repül", de ez nem volt elég pontos. Utána a szárnyakban futó ereket figyelték, amelyek egy ember ujjlenyomatához hasonlóan egyediek, de az egész fajra nézve. Ezután rájöttek, hogy a legjobb az lesz, ha úgy vizsgálják, hogy ki tud kivel szaporodni, ami a faj definíciónak része, ha megnézik, hogy ki kivel tud szaporodni. Magyarul elkezdték a lepkék ivarszerveit vizsgálni, ami faj specifikus, és ha minden igaz már ránézésre is látszik (na jó, nagyítóval), hogy ki kivel tud kopulálni (nem írom le magyarul, mert Anyukám is olvassa).

Ennek a szórakoztatóan perverz dolognak kicsit betettek a DNS vizsgálatok, amik egyrészt nem is olyan khmmm látványosak, másrészt pedig tovább bonyolították a képet a faji összevisszaságban.  

Ennyi fajt figyeltek meg tegnap este 

 

A teraszra visszatérve Ádám megpróbált biológiai-filozófiai beszélgetést kezdeményezni, "mi is az élet", és hasonló kérdésekkel. Ez sajnos nem járt nagy sikerrel, a másik félnek ez volt a szakmája, túlságosan értett ahhoz, hogy mi elég pontos kérdéseket tudjunk feltenni. Tóth Zoltán a kérdésekre buddhista válaszokat adott, amelyek mindegyike a kaszálásról szólt. Nem azért jöttek, hogy magasröptű gondolatokon rágódjanak, hanem hogy ezt a területet megtisztítsák. Nem is rossz válasz ;)

 

Azért az kiderült, hogy ennél többről van szó. A kaszálás mellett önkéntelenül is nevelik a dolgozni jövő egyetemi hallgatókat, és a gyerekeket, akik jönnek a szüleikkel az erdőbe. A természet-védelem mögött, titokban szerintem az Arany ember titkos szigetére járnak a városból, azzal a különbséggel, hogy szívesen látják a vendégeket. Mármint ha rendesen kaszálnak :)

 Egy faj a háromezerből amit ránézésre felismer a lepkész

 

Nagy élmény volt bepillantani az István-kúti életbe, remélem, hogy még találkozunk velük itt valamelyik évben.

 

A nyíres pedig biztos, hogy évről évre szebb lesz, jó kezekben van.