Délután öt óra fele mintegy öt órányi tömegközlekedés után vettük át a stafétabotot (jelen esetben a laptopot) Andristól és Gábortól a logisztikailag legkönnyebben kivitelezhető helyen Miskolc pályaudvarán. Sebes információcsere után rohantunk tovább Attilával, hogy elérjük a Szögligetre tartó buszt, ami még egy másfél órányi utazással toldotta meg napunkat. Mát a buszon elhatároztuk, hogy még este kompenzáljuk a hosszú út fáradalmait egy pár kilométer gyaloglással, szerettük volna az éjszakát újra a Kéken tölteni.

Szögliget falva nagy meglepetésünkre egy igen rendezett település képét mutatta, a falun végigfutó patak az elmúlt időszak és a mai napi viharok miatt szinte kilép a medréből. Az biztos, hogy az ország legtakarosabb Takarékszövetkezete itt található.

Gyors kocsmázás után nekivágunk utunknak s még világosban szeretnénk egy kis kitérőt tenni a 461 méteren fekvő Szád-várába. Párszáz méter után belépünk az Aggteleki Nemzeti Park területére. Félórás kaptató párás, izzadós emelkedő után sikerül feljutni a várfalak alá, azonban a hely annyira adja magát hogy úgy döntünk itt táborozunk le éjszakára.

Szerencsénkre van itt egy félig használatban lévő nájlon, ami alá gyorsan bevackoljuk magunkat. Kinyitjuk a bort majd a várfalon üldögélve , a távolban elhaladó vihar villámait bámulva isszuk esti borunkat, és irjuk a posztot.:)

 Gyöngy, Attila