Reggel igen korán ébredtünk, de az áhított panoráma helyett tejfehér köd borit mindent, gyorsan bekebelezzük reggelinket, meg a reggeli kávénkat és kicsit fájó szívvel hagyjuk ott rögtönzött szállásunkat, mivel egyikünk sem aludt még várfalak közt korábban.
Az erdő ugyanolyan párával terhelt, mint tegnap este, de jólesik kora a gyertyán és bükkerdő fái közt a kora hajnali órákban szaporázni lépteinket.
 |
Utunk eseménytelennek mondható, kevés helybelivel találkozunk mindössze két gombászó lénytársunkkal futunk össze. Elég nagy a sár hamarosan nyakig vizesek vagyunk,de ettől eltekintve gyorsan elérjük Derenk romközségét amelyet anno Horthy Miklós ürítetett ki (romboltatott le) egy jövőbeli medvevadász-rezervátum reményében. Hát ez is egy indok. Attila szerint az egykori falusiak illetve leszármazottaik a mai napig falunapot tartanak kora ősszel az elhagyatott házak közt.
Tovább Jósvafő fele elhatározzuk, hogy ezúttal nem térünk be a cseppkőbarlangokba, mivel mindketten jártunk már, jómagam az ún. Aggtelek-Jósvafői hosszú túrát is megtettem. Ha valaki szeretné a barlangok világát kúszás mászás nélkül felfedezni, ez a hat órás túra kiváló alkalom erre. Bejelentkezni előre kell, mert csoportokat csak egy bizonyos létszám felett indítanak. A filmben is elhangzott , de mindketten csak alátámasztani tudjuk, ha valaki ellátogat Aggtelekre, vétek kihagyni a pár kilométerre lévő ,Jósvafői barlangot is melyben monumentális cseppkővilágba juthatunk el.
Jósvafőn még a hucul ménes nyomába eredünk, a kék egy a falut megkerülő szakaszán
 |
A jel kicsit arrébb vezet , de távcsővel, mert mint mintaturisták azzal is rendelkezünk, szemügyre vesszük a ménest amelyben valóban felfedezünk egy két hucul lovat. (zömök, hosszú szőrü lófajta)
A Jósvafőtől Aggtelekre vezető úton egy igen hosszú kaptató vár ránk, miután átvergődtünk a hegyen egyikünknek sem igazán őszinte a mosolya. Aggteleken nagy élet fogad minket a barlang előtti terepen,épp esküvőt tartanak a barlangban (Jósvafőn szintúgy). Kis pihenő után innen folytatjuk utunkat Zádorfalva felé. Az esti félhomályban keressük következő szálláshelyünket az erdő közepén.
 |
Végezetül a mai nap tanulságai: a falvak szélén előfordulhat, hogy kisebb gyerekhordába botlunk, akik hangosan csokit követelnek a gyanútlan kéktúrázóktól. Amennyiben ezt a kérésüket nem teljesítjük, egy fotóval kiválhatjuk a vámot.
 |
Térerőnk hol van, hol nincs mint a mesében, de minden alkalmat megragadunk az események rögzítésére, s folyamatos ádáz csatát vívunk a szlovák hálózattal, mely sok esetben sajnos erősebbnek bizonyul.
Gyöngy, Attila
