Igazán jólesett így kezdeni a hetet: korai kelést követő kis buszozás után már számolhattam is a szintvonalakat a napsütésben Siroktól felfelé a Mátra gerincén (160 m a kezdet, és 1015 a vég). Később kicsit változtak a körülmények, de ha jó helyeken olvastam utána, akkor a rossz idő nem szegheti a kéktúrázó sporttárs kedvét. Hát igyekszem...
Az eleje még vidám volt nagyon. Először az volt a tervem, hogy három napot megyek kettő alatt, és Hollókőn leszek kedd este. Viszont Tamásék utánam szerették volna a Mátraverebéllyel kezdődő szakaszt, így rövidítettem. A ráérős tempó kicsit túl jól sikerült, mint az alant olvasható...
A siroki állomás (v.m., miszerint vasúti megálló) és az előtte futó kispatak még megvan, sokat nem változtak 31 év alatt, csak a fák nőttek kicsit. Meg a vasút nem jár már, de az is lehet, hogy nemsokára megint fog, úgyhogy mondjuk azt, hogy most pont nem jött.
Sirok v.m., 1979.
Sirok v.m., 2010.
patak Sirok v.m. előtt, 1979.
patak Sirok v.m. előtt, 2010.
Az út eltéveszthetetlen, így nézegettem kicsit az élővilágot. Növények közül katáng és szarvaskerep, lyukaslevelű orbáncfű és feljebb nebáncsvirág (nagyrészt elvirágzott). Náluk meg szebbek voltak ezek, amiket fotóztam is:
baracklevelű harangvirág, 2010.
kéküstökű csormolya, 2010. Tetején a színesek csak fellevelek, sárga-piros a virág.
A szemmel látható állatvilágot itt főként böglyök képviselték, leginkább a marhabögöly rokonsága.
marhabögöly rokon, 2010.
Később az időváltozás hatására (is) előkerültek az esőthozó pőcsikek (szintén bögöly, vagyis kétszárnyú, miszerint légy), kitalálhatóan legnagyobb örömömre.
(Egyébként jóval magasabban, mintegy 800 méteren, láttam aztán 3 muflont is, de ez gondolom sokkal kevesebbeket érdekel...)
Parádfürdő a kékesi kilátóból ilyen volt régen:
Parádfürdő a kilátóból, 1979.
Az út gerinchez méltóan fel-le vezetett (az összes csak felfelé összeadva 1500 méter Siroktól Kékesig), sosem ment a csúcsok oldalában. Ez viszonylag elviselhető volt korábbi túráimon kiszsákkal, de nagyhátizsákkal (nálam akkor nagy, ha sátor, hálózsák benne van) nem pont ugyanaz a bringa.
Mindez többé-kevésbé elfogadható, de az Oroszlánvár keleti oldalának horribilis, indokolatlan dőlésszöge már kicsit túlzás, nagyzsákkal együtt pedig kifejezetten pusztulatosan fárasztó. Ezzel együtt ez is megvolt, a gondot inkább a gyülekező felhők okozták, ami aztán jókora záporba torkollott. A szárogatás miatti kényszerpihenő (kajálással kiegészítve) plusz a kényelmes kezdeti tempó meghozták az eredményt, elcsúsztam az idővel jól.
Ezután már sokat nem tudtam gyorsulni, ami egy ideig nem tűnt problémának, viszont egy csomó szint még hátravolt, és jöttek a komolyabb felhők. Szinte megúszni látszottam a dolgot, mert 1.2 km-re a csúcsától a Kékes még így nézett ki:
tájkép vihar előtt, Kékes, 2010.
Mintegy negyed órával később viszont leszakadt az ég, óriási szél, indokolatlan mennyiségű eső, villámok és dörgés mindenfele. Ennek következtében én be is kapcsoltam a boldogság fokozatot. Belül működött is, kívül viszont ismét rá kellett jönnöm, hogy a 'bőrig ázni' kifejezés mennyire pontos és képszerű. Hát most sikerült nekem is, de szerencsémre az egyik panzióban befogadtak a csatolt vízmennyiségemmel együtt is, így itt ragadtam Kékesen (pecsét is a panzióból van). Lépésszámlálóm 12062-t mutat, de kétlem, hogy van köze a valósághoz.
A kilátóba az időjárás, majd a záróra miatt nem jutottam fel, de a 1.5M lépésben kevesellt turistákat kiszolgáló egységek nem sokat szaporodtak (ha a panziókat nem számítom), de ez nem hiszem, hogy nagy baj. Az egyik étterem fentről így nézett ki 31 éve:
Kékestetőn étterem az északi sípályánál a kilátóból, 1979.
Most viszont ilyen lentről:
Kékestetőn étterem az északi sípályánál a földről, 2010.
Összességében tehát, ha csak 20 perccel előbb érek fel, akkor megúszom a vihart, ami Eger mellett tornádóba torkollt, és mehet tovább a túra, de nem. Így a tartalék ruhámban fogom folytatni, ha holnap reggelig nem esik. A terv az, hogy az épp Galyatetőn kiránduló Öcsém felveszi a vizes cuccost (merthogy reggelig meg nem szárad, az tuti) és a sátor-hálózsákot (örök hála érte), én meg a könnyített zsákkal letolom a maradék 28-at, és meglesz Mátraverebély holnap napközben, Hát lássuk, maradjanak velünk, ha meg az összes eddigi vakert nem értették, akkor stay tuned!
Misi
