Az elmúlt napokban többször beszéltünk Attilával, aki vasárnap Becskéről folytatta a túrát a Kéken, és abban egyeztünk meg, hogy a Dunán még Ő átjön és Visegrádnál váltunk. Gond nélkül megtaláltuk egymást, és egy könnyű ebéd mellett átadta a felszerelést, így Mikivel dél körül jókedvűen indultunk el a Kéken – hogy 500 méter után sikerüljön is elveszteni a jelzést és tenni egy kis visegrádi városnéző körutat... ;) Indulás előtt kissé aggódva figyeltük a hét elején az előrejelzéseket, melyek azt jósolták, hogy pont szerda este fog megérkezni a hidegfront és csütörtökön-pénteken esőben túrázhatunk a Pilisben. Szerencsére a sors kegyes volt hozzánk, és gyönyörű napos időben folytathattuk az utat Visegrádtól.
A szakasz eleje kellemes bemelegítés volt a Fellegvárig, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk – valóban „fejedelmi” érzés amikor a várból az ember a Dunakanyarra tekint – a várból, mely a 14. században a magyar királyok hivatalos székhelye volt, és olyan uralkodóknak adott otthont mint Luxemburgi Zsigmond és Mátyás király. Visegrádtól mintegy órányi – helyenként meredeken emelkedő – szakasz vezet a Nagyvillám hegyre, ahonnan (ellenállva a gyermekkori emlékek hívószavának és kihagyva a nyári bobpálya örömeit) folytattuk utunkat Borjúfő felé. Egy-másél óra séta után érkeztünk meg a Vízverés-nyergére, ahonnan visszapillantva Visegrád felé gyönyörű panorámában volt részünk. Ez a fennsík mintegy 5-6 km-es szakaszon halad, és mivel a délutáni órákban érkeztünk ide már a meleg sem volt probléma és igazán idilli körülmények közt tudtunk „kirándulni”.
Némi ereszkedés után 6 óra körül érkeztünk meg Pilisszentlászlóra, és úgy döntöttünk az estét ebben a faluban töltjük. Rövid kérdezősködés után (az 5-6 órás pihenés nélküli menet után kellemesen megéhezve) a helyiek javaslatára a Kisrigó Vendéglőbe mentünk vacsorázni – ahol fantasztikus kiszolgálásban és vacsorában volt részünk. Igazán kellemes meglepetés volt az étterem ahol a korrekt, minőségi és megfizethető konyha mellett az udvarias, barátságos kiszolgálás (és a kitűnő kávé és csapolt sör:) együtt nagyszerű alkalmat teremtett egy kis pihenésre és beszélgetésre. Estefelé a faluból a Székely himnusz hangjait hallottuk, így visszasétáltunk és megkerestük a zene „forrását” - mely a művelődési ház kertjében egy 30-40 főből, nagyrészt erdélyi kisiskolásokból álló csapat volt, akik a helyiek elmondása alapján minden évben itt kirándulnak. Végül a helyi kocsmában megittunk még egy sört, és éjfél körül felmentünk a falu fölötti erdőbe, ahol az éjszakát töltöttük.
Péntek reggel egy kávé és egy könnyű reggeli után tovább indultunk a Kéken. Eredeti tervünk Dobogókő volt mint következő állomás, de mintegy 2 óra séta után sajnos egy „útlezárásba” futottunk. Mint kiderült egy hosszabb szakaszon a kék útvonal fa újratelepítés miatt le van zárva, ezért kerülnünk kellett a piros-sárga-kék kereszt utakat használva. Sajnos nem igazán volt átláthatóan jelölve innentől az ideiglenes út, ezért itt többször kellett visszafordulnunk bizonyos szakaszokon és egy családdal is találkoztunk akik vélhetően hasonló okokból teljesen eltévedtek. A gyenge térerő és a hegyek miatt a telefonunk GPS alkalmazása sem igazán remekelt, ezért egy idő után a kérdéses helyeken a nap állása alapján próbáltuk megtalálni a helyes utat :) Ez egyrészt izgalmas volt, másrészt kicsit sajnáltuk, hogy az újratelepítés miatt lezárásoknak köszönhetően ideiglenesen le kellett térnünk a „hivatalos” útról. Az erdőből végül Csobánkától 3-4 kilométerre értünk ki, ezért eredeti terveinket némileg módosítva odáig mentünk.
Összességében ez egy nagyon szép szakasz, szívből ajánljuk minden túrakedvelőnek, főként hogy bár Visegrádon, Dobogókőn, illetve a Rám-szakadéknál szinte mindenki járt, az ezeket összekötő „köztes” út szépségei talán kevéssé ismertek – pedig a fővárosból is könnyen megközelíthető, és ez a terület (Visegrád, Esztergom, stb) a Haza egyik bölcsője, történelmünkben is kiemelkedő szerepe van. A jelzések (az egy ideiglenesen lezárt terület miatti anomáliáktól eltekintve) könnyen követhetőek, az út során többször találunk szépen kiépített pihenőhelyeket is, ami nagyobb társasággal vagy gyerekekkel utazva hasznos lehet.
Gábor
