Például a srác, aki sétálva olvas valami szagos-rongyos könyvet – a kutya a lábánál. Vagy a lány tökéletes sminkben, élre vasalt futó-szettben, a fel-budai jólét minden összeszedettségével. Nordic walking megszállottak. Kockás inges nyugdíjasok kincset érő míves bicskákkal, térdzoknival, hózentrógerrel. No, hát ők a Fenyőgyöngye-Hűvösvölgy viszonylat vasárnapi archetípusai, és akkor itt jelentsük is ki, igen, ez itt a rehab-szakasz kérem, a város tüdejében, az elvonulás üdítő illúziójával. Mert ami nincs, az a csend. Az a mély, pofonnal felérő csend. Nem is ezért jár ide, aki ezt a környéket szereti. Pláne nem teljesítménytúrázni.
Árpád-kilátó: első megálló
Arányok a kilátóból
Rockenbauerék annak idején nem vesztegettek el sok időt a fővárosi kéken, be is iktattak egy pihenőnapot; mondjuk pont azt jártuk le matiné időben először hárman, aztán Máriaremetétől a nagyszénási finishben már öten, a magyar önkéntes rehab-hadtest felhőnéző szakkörének alkalmi tagozatával. Berendezett táj – így emlegeti a film Budai-hegységet, és tényleg, szinte vicc is térképpel bajlódni. A jelzések simán elvezetnek, és hétvégén egyébként is lépten-nyomon valakibe bele kell botlani, legalábbis Hűvösvölgyig. Aztán persze az ember szépen lelepleződik. Azt hiszi, ezen a környéken nem lehet újat mutatni neki, mégis csak budai, ugye, meg hát egyébként is. Hamar kiderül, egyikünk sem volt még pont így, pont ezen a szakaszon – figyelve.
Oroszlánszikla
Az Árpádkilátó után az Oroszlánsziklán simán átnézünk, aztán csak meglesz mégis, közben jönnek a történetek, kinek-kinek egy-egy saját foszlány, amiért a világ egyik közepe mondjuk a hűvösvölgyi repülőtér, a Hármashatár-hegy, vagy a Nagyrét. Be van ez a táj rendezve emlékekkel, le se lehetne róla fejteni.
Reptér
Reptér
Dani googlin'
A Gyermekvasút puszta látványától is dimenziókat zuhan az ember, tömény nosztalgia, némi időzavar, ráadásul pecsételőhely, szóval egyszerűen nem lehet kihagyni.
Hűvösvölgy/underground
Működő múlt – gyermekvasút
Dani a pénztárnál pecsétel, Misi dokumentál, befut a nosztalgiagőzös, és akkor itt röpke Grétsy László-blokkal álljunk is meg egy szóra. Mert aki a gőzösről leszáll, nem más, mint a valószínűleg legnagyobb magyar vonatrajongó, régi ismerős, Sinka Peti, aki MÁV-os jogi állása mellett azzal tölti a hétvégéket, hogy a Gyermekvasúton vállal extra melót – szerelemből. A Gyermekvasútnak takaros kis múzeuma van, most épp nekik fusizik talpig egyenruhában, fene vigye el, hogy későn kapott észbe, most csak ezt a melót csípte meg, amúgy köszöni, szép az élet, a nyáron például – nyilván vonattal – végre eljutott Hollandiába. A többi már egy másik poszt. Inkább regény.
Sinka Peti alias Sinqtya, a vasút-guru
Misivel Máriaremete felé a teljesen kiépült lakónegyed kellős közepén slattyogva kissé abszurdba hajlik, hogy akkor ez itt most egyébként tényleg az Országos Kéktúra útvonala, elhagyjuk a Náncsi nénit, a konyhaablakokból elszökött illatokból nagyjából lehet tudni, hol tart a vasárnapi ebéd, kósza sétálgatók, babakocsit tologató anyukák, világbéke, miegyéb. Három évtized után Rockenbauerék valószínűleg rá sem ismernének a környékre. Máriaremetén, a kegytemplomban épp a mise végére, a Himnuszra esünk be. Egyedül talán itt nem változott semmi.
Mise után, Máriaremetén Szilviéket épp a templom előtti térnél köpi ki a busz; délután ütős ötre egészülünk a kőkemény nagyszénási csúcstámadásra. Az Ördögárok-patak mentén, a Remete Szurdok egymásra boruló fái között sima gyaloggalopp, kis barlangi kitérő, aztán a Zsíroshegy felé vezető út már kiszakít a városias díszletekből; a Remete-hegyre vezető kaptató több is, mint jelleghatár. Nyugdíjas tempóban felkapaszkodunk – a kilátásért megéri.
Kilátás a Remete-hegy oldalából
Ni lovagok magaslesről Miután Zsolt motivációs indexe vasárnapi sör nélkül lassan esni kezd, minden reményünk az egykori Zsíros-hegyi turistaház romjainál épült Muflon Itatóban van. Néhány kanyar után felbukkan a cégér, a bejárat előtti fán láncon ott lóg a pecsét is, hát pecsételünk szorgosan. A helyiek kedvesek, nyaralóból alakították át a helyet. Erdőszéli kertes kiskocsma lett belőle, a ház tövében csend van, köpésnyire a civilizációtól ez itt a béke szigete.
Vasárnapi idill a Muflon Itatóban
A Muflon itatótól már rákjárásban sincs egy óra távolságra a Nagyszénás. Útközben kissé indusztriálba hajlik a táj, az este már érezhetően őszbe vált.
Laza huszonkét kilométer után nem tűzünk távolabbi célt – csak a Nagyszénás-hegycsoport környékén el lehetne tölteni egy teljes délutánt. Találunk matuzsálem fát, a nagyszénási turistaház emléktábláját, a lényeg persze a tér, a fények. A hegytetőn heverészünk, vadul kattintgatjuk a felhőket.
Lépésszámláló off. A magyar önkéntes rehab-hadtest felhőnéző szakkörének alkalmi tagozata este fél hét fele feloszlatja önmagát.
Réka, Misi, Dani, Szilvi és Zsolt
