Ritka alkalom amikor az ember örül a hétfő reggenek, de én most így éreztem amikor hajnal nyolckor felkeltem hogy buszra szálljak és folytassam a Kéket Tardostól. Egy helyi vendéglőben pontos eligazítást kaptam hol tudok csatlakozni az útra, és - ahogy az útleírással egybekötött Kéktúra térkép javasolja - "fiatalosban"(!) elindultam. Rövidesen kiderült, hogy remek tempóban haladok - Hűvösvölgy felé, tehát pont az ellenkező irányba. Kézifék, vissza Tardosra ahol úgy döntöttem hogy ha már így alakult valami épkézláb képet megpróbálok csinálni az egyébként nagyon barátságos falucskáról. Van itt egy szép kis templom, (jól eldugva a falu közepén a Templom téren):

A templomban éppen nem volt senki (ezt nagyon szeretem egyébként, van annak egy hangulata amikor az ember teljesen egyedül van egy templomban), így - testi épségemet és lelki üdvömet kockáztatva - kinyitottam a harangtoronyba vezető zárt ajtót (mivel benne volt a kulcs azért ez nem volt nagy kihívás) és felmásztam hogy megörökíthessem nektek, mit is lát egy harangtorony. Ezt:

A következő falu nem egészen órányi távolságra Vértestolna (ahol egy helyi kocsmában egy 35 és 100 év közti férfi próbált útbaigazítani, de délután kettőkor - vagy az elmúlt 30 évben mindig - már kicsit ittas volt, ezért picit vak vezet világtalant jelleget öltött a dolog).

Amint ezt a falut elhagyom végre a nap is kisüt, és az út egy kis patak mellett, majd pedig egy vadakban gazdag, gyönyörű erdős részen vezet. Itt szinte teljes a csönd, és olyan szerencsém volt hogy egyszer pár méterre tőlem egy őz futott el. Ez olyan meglepő és szép pár másodperc volt (azt hiszem életemben először láttam őzet teljesen szabadon, a természetes élőhelyén testközelből, nem állatkertben, műút mellett vagy étteremben...) hogy ennek a találkozásnak sokáig a hatása alatt voltam (leszek:).

Úgy terveztem hogy a következő megállóm a csábító nevű Koldusszállás lesz, de mivel ismételten sikerült eltévedni végül úgy döntöttem teszek egy kis kitérőt Tatabánya felé ;) Az erdőben találkoztam két úriemberrel akik útba igazítottak (pontosabban közölték hogy a Koldusszállás valamelyik közeli domb túloldalán van - és itt elég sok dombot kell elképzelni egymás mellett...) és tartottak egy rövid helytörténeti ismertetést hogy miért hívják Vértesnek a Vértest (aki nem tudná az itt elolvashatja, röviden a támadó jellegű külpolitika sikerességének fényes bizonyítéka a sztori):

Hamarosan megérkeztem a Turul szoborhoz ahonnan pazar a kilátás a napfényes Tatabányára (de mivel elkúrtam nem sikerültek a képek amiket onnan csináltam kaptok egy művészi szobor képet):

Végül átkerültem Szárligetre, itt ülök most a kocsmában 8 jókedvű fiatalosb úriember társaságában, az éjszakát itt töltöm már. Mondjuk az egyik (tényleg) jófej helyi megkérdezte hol alszom és amikor mondtam hgy vhol felverem majd a sátrat megkérdezte van-e nálam gáz spray a kutyák miatt, de szerintem nem lesz gond, max kirakom a mai túrazoknit a sátor elé.