Másfélmillió lépés nyomában

A kéktúrán gyalogolva megnézzük mi változott, mióta a Másfélmillió lépés sorozat stábja ott járt 31 éve.
Kapcsolat
Ha találkoztunk a túrán, vagy találkozni fogunk, vagy ha van ötleted mit nézzünk meg, irj nekünk! masfelm@gmail.com
Köszönet
A Depo.hu csapatának a kölcsön laptopért
Akik (jóval) előttünk jártak

Itt vagyunk most...


View Másfélmillió in a larger map

Facebook

A Országos Kéktúra Gerecsét átszelő szakaszának elkerülhetetlen állomása Pusztamarót, ahol az egykori úttörőtábor faházai menedéket adnak az eső elől menekülő kirándulóknak, és az elázás folyamata is továbbvihető a büfében kapható sörökkel. A nedű mellé jó esetben történetek is járnak, például tanárokról, akik két hétre bezáratnák a büfét, nehogy a túlélőtábor sanyargatni kívánt résztvevői vásárolni tudjanak. A javaslatnak persze nem volt része, hogy kifizetnék a helyiség kétheti bérleti díját.

 
 
 
 
 
A közelben van a Szent Alufelni emlékműve, amely a szoborállítási szokásokkal ellentétben nem egy rettenetes történelmi eseménynek, hanem a turizmus jövőjének a mementója. Vagy inkább a jelenének, ahogy túra elején megtapasztaltuk.
 
 
 
 
 
Rögtön indulásunk után, a Tokodról kivezető kaptatón felfigyeltünk a gyanús nyomokra, és nem is kellett sokáig törni a fejünket a megfejtésen, mert pillanatokon belül találkoztunk az agyagba vájt minta tulajdonosaival.
 
 
 
 
 
 
Először még abban bíztunk, hogy csak néhány helyi vagány csávó kaparja szét a hegyet a krosszmotorjával, de tucatnyian voltak. Valaki ugyanis versenyt szervezett a Kéktúra útvonalára, beleértve olyan ösvényeket is, ahol csak a galagonyáson keresztül volt kerülőút. Sem a tüskéket, sem a frontális ütközést nem akaruk megkockáztatni, ezért új útvonalat improvizáltunk, de így is többször találkoztunk az egész környéket elfoglaló gépszörnyekkel.
 
 
 
Kellemetlen élményünket hamar elmosta a szakadó eső, és levontuk a tanulságot: legközelebb két keréken érkezünk, hátha a szentek akkor jobb időjárást intéznek nekünk. Végállomásunkon, a tardosi kocsmában is csak a motorosoknak tartanak fenn parkolóhelyet, és mindenki mást zúzással fenyegetnek.*
 
 
 
*Az esőnek az elviselhetetlen motorosokkal ellentétben volt jó oldala is, az erdő megtelt gombákkal, amik a mikológiai szakértelem teljes hiánya miatt nem kerültek serpenyőbe, csupán lencsevégre.
 
 
Balázs

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://masfel.blog.hu/api/trackback/id/tr952277354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tapdlof 2010.09.07. 16:58:40

Szent Alufelni emlékműve: "Pusztamaróti emlékmű az 1526-os pusztamaróti csatának állít emléket, amely az ugyanabban az évben bekövetkezett mohácsi tragédia mellett kevéssé ismert esemény. A mohácsi csatavesztés után a menekülő magyar sereg és a lakosság Pusztamaróton sánccá erősített szekérvárat alakított ki, ahonnan ki-kitörve veszteségeket okoztak a törököknek. A török hadak azonban végül 16.000 fős, ágyúkkal felszerelt sereget vetettek be az egyre
gyengülő védők ellen. A harcokban összesen 25.000 ember vesztette életét a maróti tisztáson."

egy maréknyi dollár 2010.09.07. 19:15:34

De régen túráztam...Nosztalgiával szemléltem a szép képeket.
A motorosoktól/quadosoktól/ az erdőben nagyon ideges lennék.
Most akkor mi is a helyzet az emlékművel?
A kocsmánál nem véletlenül biciklik számára volt fenntartva a parkoló?/az angol szótárban az első jelentés/

mangorlo 2010.09.07. 21:36:55

azokat a gombákat kiposztolhatnád, idehívom a gombamester haverjaimat és megmondják jól

pPanni 2010.09.08. 08:48:53

Biker az amerikai napi szóhasználatban a motorost jelent, bár a bringára is érvényes, arra inkább cyclist megy. Tekintve a szövegkörnyezetet ("minden mást összetörünk"), szinte biztos, hogy amerikai a tábla.
süti beállítások módosítása